Történet
A Világ Tetején, égig érő hegyek között élt egy fehérfejû állatisten, Sako. Minden évben két utódot szült, egy szárnyast és egy szárnyatlant. Az előbbi maga kereste a táplálékát, az utóbbit szülője etetgette fészkében. Amikor egyszer különösen erõs szárnyatlan csemetét nevelt fel Sako, fogta és lerepült vele a völgybe. A legenda szerint így jutottak el a lhasa apsok Tibetbe.
Tibet a szerzetesek és a kolostorok országa. Népe állítólag egy hegyi boszorkány és egy hím majom frigyéből származott. Legelterjedtebb vallásuk a buddhizmus egy kissé "átdolgozott" formája a lámaizmus vagy lámahit. Különleges hitvilág ez, ahol a démonok és varázslók kiválóan megférnek az állatokkal. Ez utóbbiakat szentnek és sérthetetlennek tartották.
A nagy vallásalapító, Buddha (i.e. 550-485 körül) közvetlen kapcsolatban állt az oroszlánokkal, illetve az oroszlánszerû állatokkal. A "Megvilágosodott"-at állandóan "kis oroszlánok" kisérték, akik a veszély pillanatában nagyokká változtak.
A lámaista hitben az ember újjászületése, a "reinkarnáció" valamilyen állat alakjában is bekövetkezhet. A kolostorokban ezért sok ilyen kicsi oroszlánszerû kutyát tartottak, mert a szerzetesek úgy gondolták, hogy az ő testükben születhetnek újjá. Később tenyésztették is ezeket a kistestû, hosszúszõrû kutyákat. Ezeket amolyan összefoglaló néven apso-ként emlegették.
Öt eredeti tibeti fajtát ismerünk: a hatalmas termetû tibeti mastiffot, a tibeti spanielt, a shih tzut, a tibet terriert és a lhasa apsot.
A lhasa apsokat "Apso Seng Kye"-ugató oroszlánkutyácska- névvel illették vagy "Seng Tru"-nak -kölyökoroszlánnak- nevezték. Õk is kolostori kutyák voltak, és mivel igen éberek és bátrak, házőrző feladatkört is betöltöttek a hatalmas tibeti mastiffok mellett.
Tibet "Isten-királya" a Dalai Láma tenyésztette őket és különleges fejedelmi ajándéknak számított, ha valaki ilyent kaphatott. Miután pedig formája az oroszlánhoz hasonlított, a színének is hasonlítania kellett. Ezért a legértékesebb az úgynevezett oroszlánszín, amely egyfajta barnás-vörös. Az első külföldre kerülő példányok majdnem mind foltosak vagy feketék voltak. Az oroszlánszerû külsõt fokozza a kanok nyakán található sötét sörény.
Európába természetesen Angliába érkezett először lhasa apso. 1901-ben egy Marjorie Wild nevû hölgy hozott Indiából ilyen kutyákat. Többször szerepelt már kiállításokon a századelején a fajta, de még csak tibet apso-ként, nem elkülönítve a shih tzutól. 1934-ben az Angol Kennel Klub jóváhagyta a lhasa apso fajtaleírását (standardjét). Nevét Tibet fővárosáról Lhászáról kapta.
A Fehér Tara istennő
